Najó igazából az augusztust a munkám baszta el, utána már semmi kedvem nem volt jönni, mert valjuk be: minek? De valahogy mindig vissza húz a szívem a kicsi fánkokhoz, és kell ennyi elfoglaltság nekem is.
Nem érzem magam fényesen. Nem, egyszerűen nem. Mindig sikerül megtörniük, könnyre fakasztaniuk. Nem tettem semmit, csak megfogantam anyám méhében, ők pedig felneveltek. Ez lenne a bűnöm? Hogy életet kaptam? Próbálok nem figyelni az emberekre, rohadtul elzárni őket a fál másik oldalára, és élni az én kis nyomorult életemet. De mindig kopogtatnak, mindig le akarják rombolni a már így is repedező, omladozó rakást.
Én nem vagyok erős, soha nem is voltam, hisz már ebihal koromban sikerült gyengévé tenniük. Sikerült egy gyenge személyiségnek lennem. Újra ott tartok, hogy minden egyes embert kerülök mint a kutyaszart. Elhiszitek, hogy olyan érzésem van mintha engem kiszemeltek volna maguknak? Komolyan mondom, mintha egy kibaszott célkereszt lenne a hátamon, és csak arra várok mikor szól be aki mellett elhaladok. Valamit terjesztenek rólam, ez 100%. De mit, hogyan és ki (?!) mikor a nap is sokszor alig lát? Anno az terjengett, hogy én belövöm magam az erdőben, mert az ember nem mehet el sétálni csak úgy egy kibaszott erdőbe. És komolyan, ilyen lények vannak. Ilyen begyöpösödött faszok állnak és lesnek minden sarkon. Tudom én azt, hogy igazából a mondandója ( már ha szavakból áll ) engem nagyon nem érdekel, hisz a legtöbb esetben egy agyon iskolázott hülyegyerek szájából bukkan elő, de akkor is fáj és nem tudok úgy tenni mintha mi se történne...Tényleg bele kell olvadni a társadalomba? Tényleg?

Vannak olyan filmek, s ebben az esetben animációs film, amit úgy érzem, szeretném hinni, hogy nekem készült. Amit soha nem unok meg, ami mindig képes belőlem kifacsarni egy-egy könnycseppett, ami a lelkemmel egy húron pendül. Igen, a Vándorló palota egy ilyen film. Miyazaki bácsi pedig minden egyes "munkája" egy kis szellő a nyári forróságban. Szerintem róla nem is kell nektek mesélnem, elég annyit, hogy tisztelem s becsülöm minden egyes művét. Howl és Sophie története az, amit nagyon mélyre elzártam, Sophie-val pedig teljesen azonosulni tudok. Ez egy olyan mű, amit 60 éves koromra is (soha nem élem meg) szívesen meg fogok nézni.

Ez nem a legjobb leírás, de ne is ez alapján nézzétek meg:
Sophie dolgos hétköznapjai az édesapjától örökölt kalapboltban telnek. Fiatal korához képest csak ritkán engedheti meg magának, hogy a közeli városba menjen egy kicsit szórakozni; ám egyik kiruccanása alkalmával találkozik Howllal, az elképesztően sármos varázslóval. Kapcsolatukat félreértve az irigy Puszta boszorkánya rettenetes átokkal sújtva Sophiet: 90 éves öregasszonnyá változtatja őt. A lány teljesen összetörve a pusztákba menekül, mígnem véletlenül Howl vándorló palotájára bukkan. Kilétét eltitkolva felveteti magát takarítónőnek a palotába. A rejtélyes és energikus hölgy rövidesen élettel tölti meg az ódon kastély szobáit, melyben csak Markl, a varázsló pelyhes szakállú tanítványa, és a házat kormányzó tűzdémon, Calcifer lakik. Ez az a hely, ahol Sophie végre kibontakoztathatja tehetségét, és különleges csodákra lesz képes. Közös történetük Howllal talán még csak most kezdődik. PORT.HU



 

Tegnap husimmal lomis napot tartottunk. Nyílt nem messze innen, egy kisebb kincslelőhely. Nem nagy, de azt mondta megéri és olcsó is, no akkor nem is kell ennél több menjünk el reggel..Hát persze, hogy nem volt akkor nyitva, de nincs bánat van a közelben egy jó kis hely, nézzünk be oda. És köszönöm, hogy oda irányítottál, bármi s bárki voltál. Rengeteg dolog található ott, és még a ruha felhozatala sem olyan rossz. Onnan ezt a két drágaságot szereztem be. Egen mindegyik H&M-es, sőt a csillagos blúzon még a címke is rajta volt. ( egy 2014-es kollekciújukból való ). Bár itthon felpróbálva.. bazinagy, így el kell gondolkodnom, hogy mit kezdjek vele.

Itthon az ecetet, egy gyönyörű üvegben tartjuk, aminek a dugója is üvegből van. Régebben általában italokat tartottak, a kissebbekben pedig parfümöt, de szerintem ezt tudjátok, NA. Sok helyen keresgéltem már utánuk, de netről nem szerettem volna rendelni, hisz ki tudja milyen állapotban érkezett volna meg. No de tegnap 3 gyönyörűségre sikerült rábukkannom (KÉP-később) Jól ki kell fertőtleníteni, s már használhatóak is. beszereztem még 2 db gyönyörű, illusztrált tányért, nővéremnek egy bögrécskét, 5 darabból álló csésze készletet, és ráadásnak amibe belepakulhattuk a dolgokat, egy fa ládika, aminek külön örültem, hisz azt lefestem s átalakítom. Anyum le is akart csapni rá, mondván dekopázsolni fogja. Hát anyukám erről lekéstél :D Visszafele beugrottunk az itteniben, ahol beszereztem egy gyönyörű artdeco jellegű csészét&aljat, egy fekete arany mezt pizsomának és egy marveles pólót. Szóval megéri körbenéznie az embernek ilyen helyeken, de majd kölön cikket szeretnék írni az antikváriumokról,antikvitásokról és a tukálókról. Vagy legalább is értelmesebbett mint a mostaniak...

Amint egy kis pénzhez jutok, elherdálnám. Miért olyan nehéz nem gondolni rá? A legjobb az lesz, ha lelakatolom egy kis ládában ( tényleg kicsi kell haha ) lenyelem a kulcsot, a ládát behajítom a tengerbe, ahol egy tengeri szörny szétcsócsálja. Egen, ez a legjobb megoldás. De! ha mégis maradna nálam, lássuk mire költeném, vagy fogom, vagy csak elgondolkodni jó rajta. Amúgy konyhaszigetre és lábakon álló kádra gyűjtök. Jó, mi?

A tökéletes szemöldök egy jó ideje fontos számomra, és, hogy az is legyen, mi mással lehetne elintézni mint egy Anastasia Beverly Hills dipbrow pommade-val? De az tádámm, pipa. Nemsokára a kezemben lesz, és jobban várom mint a karácsonyt. Remélem a színe jó lesz, mert a dark brown és a medium brown között gondolkodtam, de végül a darknal maradtam. Ehhez pedig megrendelem életem első sigma ecsetét. Bár van 3 szemöldök ecsetem is egyikkel se vagyok úgy igazán megelégedve, ebben reménykedem. ( közben megkaptam a mailt, hogy úton van GYÍHÁ )

Folytatódik a sor a sminkekkel, de be is fejezem vele. Mivel már jó pár hónapja nem használok alapozót, csak a szemem alatti szürkeséget fedem le, viszont még nem találtam egy fantörpikus korrektor sem, így már egy régen áhítozott darabra, egy Estée lauder korrektorra csapok le. Kérlek légy olyan mint az álmaimban!!

És akkor be is fejeztem ezzel a sort. Most jön a ruha és kiegészítő kategória. Sajnos a szeretett kis pénztárcám kezd tönkre menni, pedig imádom. Fekete, belül pedig színekre van osztva a tároló helyei. Kis kínai, nem is volt drága, de ahhoz képest jól bírta és szerelem volt első látásra. Szívem szerint Iron Fist tárcát vennék, de 13-15 ezerbe kerül, és hazánkba nem is sok kapható. A másik márka pedig a Banned ami elfogadhatóbb áron van, de ..nem tudom..És igazából itt ez a  killstar gyöngySZEM ( jaj te kis vicces ) amit már meg is rendelnék, csak olyan nagy...és nem tudom, hogy kell-e ekkora nekem, hisz nagyon sok mindent nincs mit beletenni..sajnos..na majd ha megnyerem a lottót (!)

És a bögre mániámról még nem is beszéltem nektek. Igen, sajnálom apu de imádoooom a bögréket, kész, pont. Itt is disney játszik főszerepet, bár már van vagy 3 hercegnős, de basszátok meg nekem Ő kell !!

...így a dolgok, csak az a szürke lehangolt, és most nem kérek az ilyen érzésekből. Nehéz kizárni, de mostanában elő került a "gyűlölök mindenkit és mindent" korszakom - ami rendben lenne, de ezeken a dolgokon változtatni úgy sem tudok, így próbálom a "leszarom" harmónikusabb énemet elővenni. Hamar felkapom az agyvizet, és agresszívváVé válok, amit próbálok elkerülni. Előttem áll az a nő akivé szeretnék válni, és az nem fér bele, hogy minden egyes ember aki csúnyán néz rám, beleül a gondolataimba, a haraggal és búval kézenfogva. Így tehát kerülögetem ezeket, de nehéz ha minden sarkon ők várnak.
Annnnnyyyiiii ötletem lenne az oldallal kapcsolatban, de lefoglal a lustaság. Te is hess innen! Hol van a kreativitás, a felbecsülhetetlen nemtörődömség és a jókedv ami simogat és átölel? Persze nem vagyok depresszív ( annyira ) mert felesleges. Kaptunk egy életet, kiélvezzük addig a napig amíg tudjuk, és ha annyiból fog állni az egész, hogy alszom eszem, felesleges. Aludni majd tudok eleget, csak kár, hogy álmok nélkül. bvah.
Ki kellene olvasnom a könyvtári könyveimet, jelenleg Agatha Christie - Öt kismalacát. Hisz imádom Hercule Poirot bácsit és az ő szürke agysejtjeit. No meg a sorozatot is, és hát ez az egyik kedvenc részem, und igen alá írom, azért is mert kicsit olyan élet van ebben a részben amilyet magamnak szeretnék. Nem nem azt, hogy a férjem félre kefélgessen...csak nézzétek meg, és nem is kell többet mondanom róla. Na, au revoir.