A Nagy Gatsbyt olvastam, elterülve az ágyon a nyitott ablakom alatt. A kotkodálást s szél süvítését egy szépen fütyülő biciklis törte meg. Tegnap este is egy jó kedélyű hangosan dalolászó cigány suhant el mellettem szintén biciklivel, pedig tekertem ahogy csak a lábam bírta, mivel már így is 8 óra múlt, és nem akartam pénteken későn végezni. Olyan jó látni s hallani ilyen embereket. Van bennük valami irigylésre méltó. Talán a nyíltságuk, az, hogy nem törődnek kinek tetszik s kinek nem amit tesz, vagy ahogyan. Én is sokszor dúdolgatok a boltban és észre sem veszem, de soha...legalább is mostanában nem leszek ilyen..ilyen felszabadult (?)
Kedden remélhetőleg letudhatom a fogam, és kész lesz a koronám. Szívesen adnék kis plusz pénzt a dokinak, megkérdeztem másokat mi a véleményük erről, de szerintük felesleges...Márpedig én szeretném meghálálni, hogy ennyit foglalkozott vele-m. És mivel mindig rendes volt, pályakezdő is, szerintem megérdemli. Pont.
Régen hoztam receptet, pedig mostanában elsütögetek. Keresztanyukáméknál húsvétkor jártunk, és elkészítettük közösen a kedvenc sütimet, amit el nem tudtam képzelni, hogy a picsába készül. Így megvette hozzá az alapanyagokat s megmutatta. Még azon a héten el is készítettem, s meglepetésemre nem is lett olyan szar. Az a bizonyos süti a méteres kalács. Aki kóstolta már tudja miről beszélek. Egyszerűen nyam-nyam. Ha kell leírom a receptet, illetve még jövök majd egy tejszínes csirkemelles tésztával ami rohadt gyorsan elkészül s rohadt finom, amit pedig még nővéremtől "tanultam el". No de befejezem ezt a drága naplóm érzésű bejegyzést mert blőe. De ha kell ilyen is akkor kell, és ennyi. Megyek teregetni...( ugye milyen gyakran használom a pontpontpont befejezést? minden olyan befejezetlen.............)