Pár nap elmúlt...túl gyorsan. Ne rohanj! Hétfőn túlóráznom kellett, szóval nagy alvás következett. Vittem magammal kisrádiót, mert gyűlölök reggel dolgozni menni, kell valami háttérzaj míg pakolászom... Ott a teljesen kiszámíthatatlan főnököm, és új emberek akikkel nem is találkoztam eddig...annyi arc megfordul ott mind egy bordélyban. Szóval hallgatom a kis rádióm, a rityegőrötyögő műsorvezetőket ( de utálom mikor reggel hallgatnék egy kis zenét erre ott vihorásznak a semmin, persze van amikor velük együtt nevetek de NA ) és hallom, hogy meghalt Bowie. Felfigyeltem. Bowiet mondtak? Nane, az nem lehet....De igen. Gyors loptam internetet, s sajnos igaznak bizonyult a hír. Ez a fantasztikus művész már nincs közöttünk. Nem volt olyan nagy szerepe az életemben mint pl. a Beatles de, Manókirályként nagy benyomást tett rám. Imádtam a hangját, a különleges karakterű arcát, és a folyton megújuló énjét. És basszamegajóég most láttam meg egy csomó R.I.P.  Alan Rickman képet...ezt nem hiszem el. Mint a madarak..elszállnak a nagyszerű művészek. Ég veled is Piton Professzor. Nagyszerű,fantasztikus karakteres színész voltál. Csak az a tudat boldogít, hogy remek játékodat hátrahagytad nekünk...Tudom a halál nem válogat, de a tudat, hogy többet nem alkotnak... rossz. Tényleg rossz. Megyek is, kikapcsolok...