Nemrég jelentkeztem Dienah blogversenyére.. bár kevés reménnyel, mivel nem igazán érzem erősnek mostanában se az oldalam, se magam.Olyan rég vettem részt versenyen, hogy kedvet kaptam hozzá. Nem szerettem volna kiírni eddig, ne tűnjön kuncsorgásnak, de ha egy pirinyótis szimpatikus az oldal, megtennéd, hogy szavaznál az oldalamra? Ezer meg egy hála. Ja igen! És köszönöm annak a kis léleknek aki eddig szavazott rám :*

Szavazni itt tudsz. Kösziköszi!

És még van egy ilyen, önkrtika szerű valami, aminek lehet nincs is köze a feladathoz, de azért, na :

Mit akarok a blogtól?

Sokat és keveset is. Mára már csak unalom űzőnek szolgál, de félre értés ne essék, még mindig szeretek blogolgatni, megosztani a gondolataimat, még ha csak egy ember is olvassa, nekem már megéri. Hobbinak is tökéletes, nincs jobb reggel mint egy friss meleg kávé és egy nyitott tartalomszerkesztő. Inkább az a kérdés, hogy tőlem mit akar a blog. Amíg még van kedvem ( meg gép és internet ) addig mindig jönni fogok valami kis szösszenettel, s lehet majd egyszer komolyabban is foglalkozom vele, rendes tartalommal minőségi cikkekkel, de most még csak marad kedv csinálónak.

A kinézettel kapcsolatban

Ajjajjaj, ez egy olyan kérdés, ami nálam sokat jelent-még ha nem is látszódik. A gportalon kedveltem meg a design készítést. Egyszerűen csak azért lógtam a lapokon, hogy a külsejükben tudjak gyönyörködni. Szép lassan elkezdtem én is foglalkozni a photoshoppal, és azon belül a honlap designokkal, későbbiekben a kódolgatásokkal ..( bár az még mindig az achilles sarkam )
Az összes honlapomat próbálom úgy készítgetni, hogy a személyiségem, az akkori hangulatom tükröződjön rajta, persze kisebb-nagyobb sikerrel... de egy blog ezért is blog. Rengeteg de rengetek ötleteim voltak már, s vannak, de vagy elvetődve a kukában landolnak, vagy egyszerűen nem tudom megvalósítani amit szeretnék, és csak elképzelés marad. Az interneten kutakodva mindig megfog valami gyöngyszem, legyen az egy kis icon kép, egy szép szín vagy egy design elrendezése. De elég egy kép magazinból, egy tájról, és az embernek már jön is az ihlet. De persze vannak olyan napok is amikor minden áron már le szeretnéd cserélni a több hete „ékeskedő” kinézetet, de csak nem jön az a bizonyos szellő, az alkotói válság(?) elér. Nos, egy biztos: sokáig nem tudok elviselni egy designt a blogon, kell mindig a megújulás, hiába tetszik az akkori dizi, gyorsan meg tudom őket unni, főleg ha nagy inspiráció halmazt kapok.

A tartalommal kapcsolatban

Az a jó a személyes oldalakban, hogy kötetlen témákról hebeghetsz-haboghatsz, ahogy én is teszem azt. Voltak már külön oldalaim témákra bontva, de valahogy mindig kötelezőnek tartottam az írást, és így találtam meg a tökéletes megoldást. Mindig egy ládikóhoz hasonlítom az oldalt. Mindegy mivel tömöd meg, és mikor az a tiéd ! Akkor teszel hozzá amikor szeretnél, és azt amit. Egyik nap jöhetsz receptekkel, másik nap kiöntheted a szíved harmad nap pedig csendben meglapulhatsz ha úgy érzed nincs hozzá kedved. Az én kincses ládikámba mindent beledobálok, de tényleg mindent. Ha valami megtetszik, arról írok egy keveset, mert az az én problémám, hogy egy dologról nem tudok regényeket írni, hiába szeretnék. Szóval egy kisebb cikkekkel szeretek jelentkezni némi képpel, és ha megjön az embernek hozzá a kedve akkor utána néz. Ami nekem kedves, az leginkább a lakberendezéshez inspirálódás, a mostanában felkapott beauty dolgok és pár elvont dolog..
Ha a személyem nincs is felfedve, névvel, lakhellyel és a szemem színével, remélem azért nem hiányolják az emberek az unott kis hétköznapjaim. Persze szeretek én is beszélni róla, hisz erre a legjobb a blog, de mostanában nem érzem, hogy meg kellene osztani, hisz nincs is mit :D

Legjobb-legrosszabb

Az ember kap itt meleget és hideget. Szerencsére az utóbbival kevesebb dolgom volt, de nem került el engem is. Kitesszük magunkat ugyanúgy az embereknek, mint a nyílt utcán. A képernyő mögött megbújva hangosabban cincognak az egerek is, s aki nem tudja ezt kezelni, nagyon a szívére veheti, ahogy már történt velem is, és elég volt hozzá pár szó..Szerencsére ez mára már elmúlt, hisz idővel rájön az ember, hogy kikért érdemes készítened a dolgokat, hogy pár billentyű csapkodás miatt nem dől össze a világ.
És persze így van ez a kedves emberekkel. Egy két pozitív visszajelzés megmelengeti az ember szívét és rájössz, hogy jéé! valaki olvassa a dolgaidat és még talán érdekli is. Ezért már megéri egy kis erőt venned magadon.